Helló világ!

Welcome to WordPress.com. This is your first post. Edit or delete it and start blogging!

Kategória: Kategorizálatlan | 1 hozzászólás

Nyow :D

Oi mina!
 
Jaaaaj, tudom, régen írtam.. még tavaly.. úgyhogy egy kicsit megkésve, de boldog új évet
Az ünnepekről nem sok beszámolnivaló van, karácsonykor ajándék gyanánt feltankoltam pár új könyvet, természetesen a legtöbbje Japánhoz kapcsolódik (mi máshoz?) Megint volt örömködés, meg vicceskedés, na meg a kihagyhatatlan beigli. Ami egyébként most annyira jól sikerült, hogy 26-ára már nem igen volt, így szilveszterre is berendeltünk egy adaggal a nagymamától
A szilveszter megvolt, elmúlt és ennyi. Semmi érdemleges.
 
Ja, akit érdekel: munkám még mindig nincs, de azt mondják az öl és butít (ja, mint az alkohol), úgyhogy jó nekem így  Egyébként is ilyen pályázat, meg olyan pályázat, emilyen önéletrajz meg amolyan.. menjenek a picsába, hogy egy rohadt értékesítőnek (gyk. eladó – de az értékesítő sokkal menőbben hangzik: értékesítő vagyok a sarki zőccségesné’) képzettebbnek kell lennie mint akárki másnak a világon.  Jaaaj,  erről jut eszembe, a Katedra (?) nyelviskola reklámja: hülyeparaszt főnök tárgyal az amerikai fejessel, de nem érkezik meg a tolmács, a kedves-okoskodó-picsámkirakommerszekszi titkárnő meg belép, aztán rögtön mondja mi a helyzet.
Akkor mostmár értem, hogy miért kell legalább 50 nyelven beszélnie egy értékesítőnek, egy asszisztensnek, egy titkárnőnek, egy irodavezetőnek, meg mindennek, ha munkát akar: mert a főnök olyan buta mint a szar, és a saját nevét nem tudja leírni.
A nagy okosoknak innen tennék egy javaslatot: mi lenne, ha rögtön ugornánk egy nagyot, és engem az angol és német nyelvtudásommal rögtön főnöknek vennének fel, idő- és pénzspórolás gyanánt, mert nem akarok ilyen buta szar főnököknek kávét hordani, azt hordják inkább NEKEM a buta szar exfőnökök.  
 
Nyo, nem munkázunk többet. Lépjünk Japán-vizekre!
Egyszer volt, hogy nemrég újra felfedeztem a SID /シド/ nevezetű vk csapatot, és most olyan jaóóó
Szokás szerint jön kép:
/bj: Aki (bass); Shinji (gitár); Mao (voc.); Yuya (favóóó és amúgy dob)
Igen, ezekben is van egy kis nőies vonulat, na de korántsem annyi, mint az eddig említettekben 
 
Itten egy vidijó is, 2 számmal, és természetesen élőben mert úgy a legjobbak (a koncert dvd már rongyos):
1. Rinjin
2. Hoshi no Miyako
 
No, hát nem adja az érzést? Dehogynem
 
Na jó, ennyire futotta, megyek és meghalok SID-mérgezésben!
 
Csoki!
 
Kikapcs!
 
Kategória: Kategorizálatlan | Megjegyzés hozzáfűzése

Miyavi és minden lényegtelen :)

Oi mina!
 
Tudom-tudom, 1 hónapja nem jelentkeztem, de szokás szerint megint arra vártam, hogy összegyűljenek az események, hogy tudjak miről írni
Kaptam pár nógatást is e-mailben, hogy "frissíííccs má’", néhányan pedig kultúráltan érdeklődtek, hogy mi újság a jogsimmal, és van-e már munkám. Tőlük köszönöm az érdeklődést, mindjárt kapják a választ
Jogosítvány: Óóó, hát az sikerült, van jogsim, úgyhogy mindenkinek ajánlatos otthon maradni, és soha ki nem lépni az utcára  Az okmányirodai kalandjaimat nem mesélem el, kb ugyanaz volt, mint mikor a személyimet csináltattam csak most fél órával rövidebb, és nem kellett visszamenni érte, hanem kipostázták. Hát nem cukik?! Hát nem!
Munka: nem is tudom miért kérdezitek.. evidens, hogy még mindig itthon dekkolok, hogy a fene esne már bele. De vannak alternatív megoldások, jövőbeni elképzelések. De erről majd akkor, ha már nyakig benne leszek
 
Ésésésés úúúú, Október 1. – egy álom valóra válik. Miyavi igencsak eljött "Budápeszt"-re, és igencsak odarakta magát, és én meg igencsak oda voltam meg vissza. 
Befutottunk olyan fél 6 körül a PeCsához, gusztustalan hosszú sor állt már ott. A legelvetemültebbek már ott is éjszakáztak.. minden elismerésem az övék, én majd akkor fogok ilyet csinálni ha a the GazettE vagy a Nightmare jön
Szóval: kordonok csak a sor első negyedénél voltak felállítva, így én – mint gyakorlott koncertező – beállítottam magunkat a kordon végéhez, mondván ha megindul a sor, akkor úgyis benyomnak minket  Így is lett, 40 perces heringbuli, egymás seggének taperolása, nyakának nyalogatása után oda jutottunk, hogy táskaellenőrzés.  Hoppá! Minden, ami fényképez oda lett hajítva a sarokba. Mondtam a többieknek, tőlem a nagy szart fognak elvenni, nem fogok kifelé még 2 órát azért itt ácsorogni, hogy visszakapjam a cuccomat. Így becsomagoltam a fotóáppárátomat a táskában lévő pulóverembe, a telefont és a fotóáppárát elemeit pedig a zsebembe gyömöszöltem. Jött a nagy 2 ajtós szekrény: "Hölgyeim, a táskákat!" Kivettem a pulóvert a táskámból, mondom ez minden. Fasza, mehettem is tova, de hopp, az ajtóban meg tapi volt, úgyhogy a zsebemből vissza minden a táskába. Simán vettem az akadályt, átjutottam, uzsgyi befelé, elég jó helyünk volt, kb a 10. sor, de ugye mikor a koncert elkezdődött.. lett belőle 4-5-6-7-8  
Miyavi belépett és én szó nélkül maradtam, nem hiszem el, hogy egy levegőt szívunk, aztán mikor belekezdett akkora üvöltés tört ki belőlem, hogy abban nem volt köszönet. Tökéletes volt a hangulat, a zene és nem utolsó sorban miyavi Olyan szinten extázisba kerültem, hogy majdnem kiugrott a szívem.
Mondott magyarul pár szót és tőmondatot, beszélt a lányáról, beszélt arról, hogy bár ő nem tud magyarul, mi meg japánul a zene nyelvén mindannyian értünk, és ez tart minket össze. Igaza van, bármilyen nyálasan is hangzik. 
Az egészet úgy tudnám összefoglalni, hogy miyavi egy jelenség, egy olyan jelenség, aki akarva-akaratlanul is belopja magát az ember szívébe. Nem az a tipikus "sztár", aki szerelmes magába, ő is átlagos ember, és ezt egy percig sem titkolta senki előtt. Ez kihallatszott a zenéből, az előadásból, és abból, ahogy a rosszul lett és a kiszáradás szélén álló tömeggel foglalkozott. (Madonna vagy a Rolling Stones vagy a Depeche Mode vajon kit kérdezett meg, hogy jól van-e, és kinek hozatott vizet hogy ne ájuljon el?) A nagyság nálam ebben mérhető, és nem abban, hogy ki mennyi lemezt ad el, mennyi számot kell teljesen átjavítani, hogy hallgatható legyen. Ennek tulajdonképpen egy a lényege: a szív. Miyavinak van, és nem fél kimutatni.
A banda tagjai nem különben jó fejek, mint myv, a DJ-billentyűs mittudomén Okky akkora arc, hogy nagyon: elmennék vele egy jó buliba
A 2 gitáros: U:ZO és Takumi meg pörögtek, mint a ringlispíl 
Lényeg a lényeg: jelenség, show, buli, 2 órán keresztül.. felejthetetlen
Az meg hogy én hány szerencsétlennek szaggattam véresre a dobhártyáját az üvöltésemmel, és hányaknak törtem el akármilyét is.. lényegtelen, de elhihetitek, volt 1 pár /Persze nem szándékosan, úgyhogy ezúton is bocsi/
 
A hivatalos miyavi-youtube-on van 3 rövid szösszenet a koncertről, íme:
  
 
  
 
  
 
 
Ezt pedig a közönségből csinálta valaki, remélem nem haragszik, ha ide is kikerül:
Mi is szeretünk Myv
  
 
 
És amit nekem sikerült ellőni (bár utánjavított – ami azért látszik -, mert marha sötét volt az egész kép):
 
Konkrétan ennyi az ami még "jó", de a fejemben minden pillanat ott van, és ez számít
 
Kifelé jövet nem volt nagy kaland, minden rendben ment, bár az üdítő mocskos drága volt és a klozet is tömve, de bőven volt időnk mindent elintézni, nővérem még egy mörcsshoppos myv-poszterrel is megajándékozott, ezúton is köszönöm, Nóri, a harmadik muskétás pedig a ruhatárat is be tudta támadni, és még így is hamarabb értünk a megállóba, mint a troli
Ami viszont nagyon jó poén volt, hogy rengeteg szülő várta a kisebb nagyobb kislányokat, hogy hazavigyék őket, és ami még ennél is nagyobb röhögés volt, hogy hány nyúzott anyuka és apuka lépett ki a gyerekkel együtt a PeCsából
 
Na ennyi, nem tudok mást mondani, még mindig a hatása alatt vagyok még egy ideig leszek is.
Majd jelentkezem!
 
Csóközön!
 
Kikpacs!
Kategória: Kategorizálatlan | Megjegyzés hozzáfűzése

Hát na…

Oi mina!
 
Gondoltam iderakok pár sort, olyan rég nem írtam
Alapvetően nem sok jó dolgot mondhatok, rosszat meg minek mondjak, nem igaz? De azért összehozok valamit.
 
Kezdem a vezetéssel: már a forgalomban bohóckodok, ütök el biciklist, gyalogost, megyek neki traktornak és ijesztek meg lovakat  Ezen felül jövőhét kedden lesz a forgalmi vizsgám, egész pontosan 13:50kor, úgyhogy mindenki maradjon otthon és imádkozzon, hogy sikerüljön, mert nem bírok ki már több órát/pótórát/vizsgát. Magyarán tele tököm, és alig várom, hogy vége legyen ennek a "muszáj-vezetésnek".

Aztán: nem rég összefutottam szívemnek oly kedves barátnőmmel, Rudival  Megvitattuk az élet nagy dolgait, jól kiröhögtük magunkat, hogy mekkora szánalom, hogy még mindig ebben a porfészekben tengődünk, kibeszéltük a többi szerencsétlent, akik – velünk ellentétben – tanulnak az ország különböző pontjain, aztán megint kiröhögtük magunkat, de aztán a többi szerencsétlent is kiröhögtük és ez így ment egy jópár órán keresztül  Jó volt, feltöltött, de mégis lehozott, mert ettől függetlenül Rudinak van munkája, nekem meg nincs, ergo én vagyok a legbénább a csapatban  

És akkor:  hétvégén volt családi banzáj, ahol már az első 5 percben akkora süvöltés és ugatás volt, hogy behalok, és mindez azért, mert a nővérem által készített pogácsa itthon maradt egyedül kiszáradni  Na, lenyugodtak a kedélyek, és aztán minden olyan volt, mint szokott: hangos.. írtó hangos.. Képzeljük el a szituációt: Az idősebb családtagok fejhangon próbálják egymást túlkiabálni, és bebizonyítani az igazukat. Ehhez hozzájön a fiatalabb generáció reakciója, hangos röhögés azon, hogy már a saját gondolatainkat se halljuk, és erre a röhögésre csak rátesz egy lapáttal, mikor az idősebbek nem értve egyet a másikkal, kiborulnak és kétségbe esetten azt kérdezik: "Te hülye vagy?"  Szóval ilyen az én családom. De legalább jól szórakozunk
 
A legjobb: Nővérem munkakeresésben is lekörözött, alig 2 hónapja szűnt meg a tanulói jogviszonya, máris munkás ember, hogy esne ki a szeme  Mondjuk nem irigylem.. abból a szempontból, hogy mint tanár, a magyar társadalom milyen szégyenfoltjaival találkozik majd. És abból a megközelítésből sem irigylem, amit még öcsém vetett fel: "De szar lesz neki, egész életében iskolába fog járni!"  És milyen igaz
 
Na ennyit rólam, és akkor jöhet a lényeg: a japán V-kei sexyjutsu
 
Hoztam pár szeptemberi Shoxx scant a the GazettE-ről
 
És a Nightmare-ről
 
Művelődésképpen pedig itt a the Gazette – Crucify Sorrow c. számának koncertfelvétele:
(Nem csak a címe sokatmondó..)
 
 
Na és akkor itt a vége, fuss el véle..
 
Kikapcs!
 
 
Kategória: Kategorizálatlan | Megjegyzés hozzáfűzése

The Rasmus koncert: beszámoló

Oi mina!
 
Gondoltam megírom a koncertbeszámolómat, míg frissek az élmények  Akkor még gyorsan: Debrecen, Campus Fesztivál, The Rasmus, 2009. július 23., csütörtök, 22:00.
Sokan tudjátok, hogy én csak kísérőként jelenek meg a The Rasmus koncerteken, anyukám mellett  (De engem sem kell azért noszogatni) Na ez most is így volt.
Elterveztük hogy melyik InterCity vonattal megyünk. Hát nem sikerült azzal menni, mert valamiért kurva sokat késtek a vonatok és 5 órakor még a 4 órási érkezett meg. Úgyhogy végülis egy órával korábbival mentünk csak egy órával később. Vagy mi.. De szerencsénkre legalább helyjegyet nem kellett váltanunk.. mint ahogy senkinek. Így történt, hogy a kisebbség is kipróbálhatta az IC-t Javában utaztunk már, mikor egy kellően ittas vén kecske előkapta a gitárját a tokként szuperáló szemeteszsákból, és rákezdett: "Szeretlek én, jöjj vissza hozzám, jó volna becézni, csókolni újr a aszád."  És a hab a tortán: a faszin oktatási és kultúrális minisztérium-os ing feszült. Na ez a nemsemmi
Odaértünk Debrecenbe, fel a villamosra, le a villamosról és végül helyben voltunk. Végigálltuk mind a 2 pénztárnál a sort, mert a szervezés egyszerűen ennyire magávalragadó volt. Remélem érzékelitek az iróniát.  Ugyanis menetközben kiderült az egyiknél a jegyeket váltják karszalagra, a másiknál meg a nincsjegyeseknek adnak belépőt (ami ugye a karszalag). Na csak eljutottunk addig is, hogy beváltsuk a jegyeket. Kértük, hogy adják vissza, mert ez emlék lesz. De nem akarták.. Nyílt titok, hogy a Campuson a beszedett, sérülésmentes jegyeket "önkéntesek" kéz alatt árusítják a pénztárak előtt, mondván, nekik nem kell, mert aki jött volna velük mégse tudott. Majdnem elhittem Na végülis csak leszedettük a pénztárossal a perforáció mentén az – amúgyis – érvényesítésre szolgáló részét a jegynek. Onnan már csak pár méter, és bent is voltunk. Ez volt 20:00-kor.
Nagy örömködve mentünk, hogy ez is meg volt mégis este van, mikor olvasok egy táblácskát: The Rasmus július 23. 19:45 … "Mi a szar?" Olvasom tovább: Dedikálás. "Azta rohadt, bazd meg, itt dedikál most a Rasmus"  Na, mint 2 óvodásnak, bepárásodott a szemünk, beálltunk a sorba, áldottuk anyám eszét hogy csak visszaszerezte a blépjegyeket, és imádkoztunk, hogy nehogy az orrunk előtt mondják azt, na köszönjük, ennyi lett volna.  De nem mondták. Sorra kerültünk, hello tenkjú, gúdbáj, sok mosoly és vigyorgás. Szinte 2 perc se volt, de így is sokkal többet kaptunk ettől a naptól, mint azt reméltük volna.
Emlékeztek? Ilyen volt:
 
 
És ilyen lett:
 
 
Volt még idő 22:00-ig így elindultuk valami tápot keresni, találtunk is, csillagászati áron ettünk egy akkora szar, kihűlt, fujjdefokhagymás, KÁPOSZTÁS (az hogy a picsába került bele?!) gyrost, hogy a belünk majd kifordult utána.
Ezt leöblítettük méregdrága üdítővel, és már ott is voltunk. A Kispál lejátszotta az utolsó számot, a Ha az életben című remekművet. Mindenki elfele, mi meg már befele, és olyan 5-4-3-2 sor körül voltunk. Tudjátok hogy van ez..
Elkezdődött, másfél óra kőkemény úbazzdejó, tombolás és minden. Igazából azt az extázist nem lehet jól leírni. Egy biztos, a Dürer kertes koncertet bőven felülmúlta (legalábbis szerintem), és bízom benne, hogy még sok koncertjükön ott lehetek.
Csináltam képeket is, de ezek nem sikerültek olyan jól, majd még meglátom lehet-e a belőle egy "kisfilmet" csinálni.
Addig is:
 
 Lauri (Lóri)
 Eero Lóri Aki
Pauli azért nincs, mert nem vonszolta át magát a mi oldalunkra, így róla csak távoli képem van, amin a lobogó hajkoronáján kívül semmi nem látszik
 
Szóval így ennyi. A koncert után pihentünk egy fél-3/4 órát. És mivel ezen a szaron semmi érdemlegeset nem találtunk, elindultunk gyalog a vasútállomásra, hogy ott megvárjuk a 4:22-kor induló vonatot. Erről viszont már nem írok semmit, mert nem volt izgalmas  De lehet minket sajnálni. A Campusosoknak meg üzenem, hogy jó lenne, ha a vasúthoz igazítanák a koncerteket, mert nagyon sok "fesztiválozó" dekkolt az állomáson órákat, erre a vonatra várva.
 
Mivel ezt a bejegyzést csak a The Rasmusra akartam szánni (nem tudom észrevettétek-e, most van először normális címe a bejegyzésnek), így a japánok – bármennyire a szívem csücskei – most kimaradnak. 
 
És akkor most kikapcs!
 
 
 
Kategória: Kategorizálatlan | Megjegyzés hozzáfűzése

Csuhajj :)

Oi mina!
 
Megint 2 hete nem jelentkeztem.. ne haragudjatok má’!
De az a nagy helyzet, hogy egyetemi gerillánk hajlandóságot mutatott affelé, hogy megszabadul e címtől, és lediplomázott.  De a fene gondolta volna, hogy 2-3 heti kőkemény takarítás és lekvárfőzés jár azzal, ha valaki diplomázik.
Kezdem az elején: 11-én elmentünk a diplomaosztóra Szegedre. Na de nem ám csak úgy, egyen-ketten, hanem úgy nagycsaládostól. Én hülye már azon gondolkoztam, hogy hányan fognak összesúgni mögöttünk, mikor megláttam, hogy van aki a szomszédját (!) is elhozta.
Na megvolt az osztás, hazajöttünk, és már készülhettünk is a diplomát éltető ebédeKre. Ja, mert hopp-hopp, rögtön kettő is. Egy a barátoknak, egy meg a nagycsaládnak. Az előkészületek még a mai napig folynak: hol takarítunk, hol meg lekvárt főzünk (hát azért mert diploma áll a házhoz, a baracknak még nem kéne megrohadnia a fán).
A barátos bulin túlestünk már az elmúlt hétvégén.. Igen gyilkosnak hatott, nem is tudtam beleszólni a beszélgetésekbe, mert ezek nagyon "egyetemisták". Ráadásul egyikük nem is volt szimpátikus. Annyira fellengzős és lekezelő paraszt tuskó tirpák bunkó.. csak tudnám mire, mikor már majd’ egy évtizede rohad az egyetemen.  Pedig nagyon előadta magát.. Na mind1  Hát ezek után nem tudom, sajnáljam-e, hogy a híres-hírhedt öribarinő nem jött el.. Lehet az is ilyen fasz? Vagy ő kellett volna, hogy helyre tegye ezt a barmot? Nem biztos, hogy sokkal különb, ha inkább elment kerítést festeni, a legjobb barátja bulija helyett.. Már ha odament, hiszen msn-en azért csak fent volt. No, ez is megvolt, túléltük, aztán mégsincs este.
Ja és akkor ezenfelül meg járunk vezetni. Első órán belebasztak minket a feneketlen tóba. Nővérem átvezetett 2 faluval odébb, én meg vissza. Ez még egész jól is ment, de másnap amikor a rutinpályán verettük a nyálunkat.. na az ijesztő teljesítmény volt, mintsem kielégítő  Hát de majd belejövünk, nálunk bénábbaknak már van jogsija, úgyhogy nem kell tartani semmitől
 
Régebben már említettem, de most el is érkezett az idő: Debrecen, Campus Fesztivál, The Rasmus. Úgyhogy csütörtökön huhú lesz
 
 
És akkor térjünk japános vizekre. Megjelent a the GazettE új albuma, a DIM.
 
 
(az új album borítója)
 

(ők meg a the GazettE)
 
Itt a tracklist is:
1.「剥離」 (Hakuri)
2. THE INVISIBLE WALL
3. A MOTH UNDER THE SKIN
4. LEECH
5. 泣ヶ原  (Nakigahara)
6.「エ リ カ」 (Erika)
7. HEADACHE MAN
8. 紅蓮  (Guren)
9.「子宮」 (Shikyuu)
10. 13STAIRS[-]1
11. DISTRESS AND COMA
12.「感触」 (Kanshoku)
13. 白き優鬱  (Shiroki Yuutsu)
14. IN THE MIDDLE OF CHAOS
15.「朦朧」 (Mourou)
16. OGRE
17. DIM SCENE
 
Alapjában véve jó kis album, néhol lírikus, néhol úúbázze’, néhol meg aztaaa. Szóval nekem tetszik
Itt az egyik, úúbázze’ szám, a Leech:
 
 
 
De, hogy ne csak the GazettE legyen így kiemelve, itt van még a ナイトメア (Nightmare) is:

És 雅-miyavi-  is olyan rég szerepelt már:

Ennyi voltam mára (bőven elég is)!
 
Kikapcs!
 
 
Kategória: Kategorizálatlan | Megjegyzés hozzáfűzése

Nahh :)

Oi mina!
 
Gondoltam tudatom a néppel (veletek), hogy pénteken megvolt az ösztöndíj vizsga.. Akkora lehozás volt, hogy sírni tudtam volna
Kezdődött azzal, hogy a sihuhu majdnem 20 percet késett már Ceglédről is, így aztán már fogtam a fejem, hogy rohadtul lekésem a kivégzésemet, de sajnos nem így lett Zuglóban leugrottam a sínen futó szutyokról, blicceltem 2 megállót villamossal, és még 3-at trolival. Aztán 2 perc séta és már a szemem elé is tárult a vizsga helyszíne. Még ott meggondolhattam volna magam, és hazaszaladhattam volna, mint egy kisgyerek akinek leesett a fagyija.  
Alapjában véve egész nyugodt voltam, mert a többiek is bizonygatták ott egymásnak, hogy annyira hülyék, érettségi óta bele se néztek a matekkönyvbe. (Elvégre ez logikus is, ki az a vadparaszt aki estimeseként a matekkönyvet bújja?) Na de aztán már kiakadtam, mikor a vizsgabiztos japán úriember (óó hát na.. az igen volt) nem adott nekem tesztlapot. Annyira azért nem néztem hülyén, és nem néztem ki butának, hogy még csak tesztlapot se adjanak  Nem baj, elintéztem. Kinyitom: "hű, hát ez rohadtul nem olyan, mint a korábbiak. Miért akkor kell mindent reformálni, amikor én is érintett vagyok?!" Futott át az agyamon, de végülis gond nélkül megoldottam. Jött a matek. Na igen, én naiv először felderültem, mert láttam egy feladatot, amit meg is tudtam oldani. Kész, utána homály, semmi mentőötletem nem volt (tudniillik számológépet se lehetett igénybe venni), életemben nem látott feladatok keringtek előttem, és akkor végleg tudatosult bennem, hogy megköszönhetem magamnak a részvételt, és azt is, hogy így elbasztam az esélyemet. Az elérhetőből elérhetetlen lett, a reményből pedig reménytelenség. De nem is tehet más róla, csak én.
Hazafelé jövet ismét elblicceltem a trolit és a villamost is. Legalább ebben szerencsém volt, bár ha akartak volna se tudtak volna legombolni rólam egy petákot se
EZen felül csak kavarogtak a gondolatok, a szitokszavak, az álomképek a fejemben. Ha Yomi nem bizonygatja nekem 4 perc 33 másodpercen keresztül, hogy There is nothing you lose, akkor nyilván belefulladok az önsajnálatba és az önutálatba. De megmentett… Eszembe juttatta a sok dolgot, amikért megfogadtam, hogy ezt az álmomat soha nem adom fel.
Tulajdonképpen gyorsan átestem a holtponton, már a következő esélyeimet latolgatom, úgyhogy nem kell aggódni, megmaradok
 
És, hogy tudjátok ti is, mi az ami akkor gyorsan kirántott a gödörből:
 
  
 
ナイトメア/Nightmare/ – Nothing you lose
(Ez csak hang, nincs klip)
 
És egyébként is, Yomi hangja és Kai mosolya mellett ki akarna belefulladni az önsajnálatba?

Főleg, hogy Rukiról is megtaláltam a févörit képemet:

És mivel a kis kóckirályom is olyan régen szerepelt már:
 
 Bár itt nem olyan kócos..
 
Ja, el is felejtettem: nővérem előrehozta a névnapomat, hogy kicsit felszabadítsa a lelkemet, és megajándékozott egy echte Sakito pólóval, amin a legtutibb, és legkedvencebb képem van:
 
 És ezért kóckirály..
 
Ja és nemrég felfedeztem magamnak újra a the GazettE – Shadow VI II I c. számát, lessétek-hallgassátok. Bár csak hallgatni érdemes, mert elég alacsony kölcségvetésű a klip
  

 
No, hát ez elég gyengusra sikerült bejegyzés lett, de néha kell ilyen is
 
Kikapcs!
Kategória: Kategorizálatlan | Megjegyzés hozzáfűzése